A szivárgás a közeg átvitele, amely elszigetelt tárgyakon vagy részeken történik. Azokon a telephelyeken, ahol kismértékű szivárgás nem megengedett vagy megengedett, vagy kismértékű szivárgás megengedett, a megadott értéket meghaladó szivárgási mennyiség keletkezik. Az úgynevezett "nincs szivárgás" vagy "nincs szivárgás" valójában nem létezik. A szivárgásészlelési módszerek nagyjából három típusra oszthatók.
1. Érzékszervi szivárgásérzékelési módszer
Módszer a szivárgó közeg észlelésére emberi látás, hallás, szaglás és tapintás útján. A szenzoros szivárgásérzékelés és az empirikus módszer lehetővé teszi a kis szivárgások meghatározását.
2. Szerszámszivárgás észlelési módszer:
Ez a szivárgásérzékelés módszere egyszerű anyagok vagy eszközök segítségével. Szappanfolyadék módszernek nevezzük azt a módszert, amikor az ellenőrző helyre szappanfolyadékot viszünk fel annak megállapítására, hogy képződhetnek-e buborékok, és így ellenőrizhető a gázközeg szivárgása, az úgynevezett szappanfolyadék módszer, amely nagyjából meghatározza a szivárgás mértékét. Azt a módszert, amikor a vizsgálandó alkatrészt vízbe merítik, hogy megállapítsák, hogy képződhetnek-e buborékok, így ellenőrizhető a gázközeg szivárgása, vízbemerítési módszernek nevezzük, amely nagyjából meghatározza a szivárgás mértékét. Folyékony bevonási módszernek nevezik azt a módszert, amikor folyadékot visznek fel a vákuumberendezés külső felületére annak ellenőrzésére, hogy a folyadék a vákuumba áramlik-e, és így megállapítható a szivárgás. Papírfúvás módszernek nevezzük azt a módszert, amikor az ellenőrző helyet gumifóliával, műanyag fóliával vagy papírdarabbal lezárják, hogy megnézzék, nem domborodik-e ki a szivárgás. Tesztcsík módszernek nevezik azt a módszert, amikor egy kísérleti papírdarabbal helyezik el a vizsgálati helyre, hogy megnézzék, megváltoztatja-e a színét, és így megállapítható a szivárgás.